a pontosságról
a 18:55 ös járat TÖRÖLVE... nahát, lepődik meg. először. de aztán a hangosbemondó (amelyet persze tisztán érteni) 10 percenként elnézést kér, elmondja, hogy melyik 3 másik vonatra lehet fölszállni.
Meg az információs bácsi is visszamosolyog egy plakátról később. senki nem ideges, és 35 perc igazán nem nagy idő, még annak se, aki évek óta először ért oda valahova időben.. :)
jó érzés kényelmesen elhelyezkedve a peron feletti digitális órán nézni a nagy 19:29 mellett a másodperceket:
53 (pittyegés),
54,
55 (ajtók halkan surrogva záródnak),
56
57 (halk szisszenés - külvilág kizárva),
58,
59 (alig hallható zúgás)
00 (a szerelvény finoman meglódul...)
01,
02,
03,
goodbye London.
naplemente.
St Pancras
a bácsi egy szinttel lejjebb ott ült az információnál
mámor a templomban
éjjel érkezik Nottingham-be, villamossal egyensen a vigalmi negyed kellős közepébe. hamar megtalálja a pizzériát, ahol Ájrisz a főnök, megvacsorálnak, záráskor megharcolnak az esőtől megvetemedett gigantomán faajtóval, majd a kollégákkal, mint szombat éjszakánként általában, most is templomba mennek.
A templom színes ólomüveg-ablakai közt szigorú, de igazságos öltönyös negyvenes szekuriti arcok, 2 szintes pörgés üveggalériákon, széles italválaszték és God is the DJ.
B szerencsére mértéktartó a szertartást megelőző pénzkivételkor, így sikerül magát közepesen kapatos állapotban megtartani, míg 3 körül nyugovóra térnek...
Ájrisz biztonságos munkahelye
bár az építész azért kiélte ajtókkal kapcsolatos perverzióit
(igen, félig csempe... :)
öt ember együttes fizikai és szellemi munkája eredményeképpen megszületett a tökéletes módszer az ajtó bezárására
már nem templom, de az újrahasznosítás szép példája
(a kép a másnapi várbeli kilátás magyarázóábrájárul származik)
itt van pár a belsőről is, de nem adja vissza az érzést
