...
...
...
haza kellett menni megérteni:
elköltöztem
...
közvetlen közelről érezni a döntésem által okozott
maradandó változásokat
...
...
...
hát kiderült
(már megint igazatok volt)
nem csak annyi,
hogy a 73-as busznak más a színe és másfelé jár
...
...
...
hanem, hogy dolgokat tényleg
el kell engedni
...
...
...
mivel ez eddig nem esett le,
ezután a kijózanító,
tíznapos, egyszerre négyfele
zuhanó repülés
után visszatérve úgyéreztem,
a szobám valójában nem London,
hanem csak az otthonnak egy
neten lógva egészen távolra kitüremkedő,
szűk, hideg, esősablakú
cellája
...
...
...
meg amúgy bénák a bútorok,
nincs hely pótágynak,
messze van a wifirúter
(pedig a gyors net most létszükséglet)
és ráadásul a fal is kék
...
...
...
úgy adódott,
hogy a Török Lendlédi még mindig nem talált új lakótársat
Alessandro elhagyott szobájába,
és Mi-Sel-nek is kitette már a szűrét
...
gondoltam... és lehetett
...
...
...
...
az új szobám
...
10 x 10 láb
...
szeretem
...
...
...
a régi életem
...
...
...
amilyen akkor volt
...
mikor "másodszor" megérkeztem
...
...
...
így szétesve szenvedni
...
időnként hasznos, mert épít
...
és jó, mert erős élet-érzés
...
...
...
azóta már
rendbe tettem
(köszönet egy világjáró nagynéninek és egy másik rokonnak)
...
...
...
persze még távolról sincs
"kész"
...
de nem is baj,
az elköltözés és megérkezés élménye most fontosabb,
mint 'egy nem tökéletes rend kialakulása' (ül)
...
...
...
...
új cél
(most, hogy aludni már van hol, és enni van mit)
kipróbálni és megtapasztalni mindent,
amit CSAKITT lehet
...
...
...
e kép pedig legyen
az építő káosz,
vagyis egy igazi változáshoz szükséges
elemekre bomlás
és
újraösszerakódás
mementó
ja
...
...
...
...
...
...
kellemes
péntektizenhetedikét
mindenkinek
...
...
...
...
haza kellett menni megérteni:
elköltöztem
...
közvetlen közelről érezni a döntésem által okozott
maradandó változásokat
...
...
...
hát kiderült
(már megint igazatok volt)
nem csak annyi,
hogy a 73-as busznak más a színe és másfelé jár
...
...
...
hanem, hogy dolgokat tényleg
el kell engedni
...
...
...
mivel ez eddig nem esett le,
ezután a kijózanító,
tíznapos, egyszerre négyfele
zuhanó repülés
után visszatérve úgyéreztem,
a szobám valójában nem London,
hanem csak az otthonnak egy
neten lógva egészen távolra kitüremkedő,
szűk, hideg, esősablakú
cellája
...
...
...
meg amúgy bénák a bútorok,
nincs hely pótágynak,
messze van a wifirúter
(pedig a gyors net most létszükséglet)
és ráadásul a fal is kék
...
...
...
úgy adódott,
hogy a Török Lendlédi még mindig nem talált új lakótársat
Alessandro elhagyott szobájába,
és Mi-Sel-nek is kitette már a szűrét
...
gondoltam... és lehetett
...
mert így egyrészt ő
több pénzt kap tőlem,
másrészt látta rajtam,
hogy rámfér, hogy jót tegyen velem
...több pénzt kap tőlem,
másrészt látta rajtam,
hogy rámfér, hogy jót tegyen velem
...
...
...
az új szobám
...
10 x 10 láb
...
szeretem
...
...
...
a régi életem
...
...
...
amilyen akkor volt
...
mikor "másodszor" megérkeztem
...
...
...
így szétesve szenvedni
...
időnként hasznos, mert épít
...
és jó, mert erős élet-érzés
...
...
...
azóta már
rendbe tettem
(köszönet egy világjáró nagynéninek és egy másik rokonnak)
...
...
...
persze még távolról sincs
"kész"
...
de nem is baj,
az elköltözés és megérkezés élménye most fontosabb,
mint 'egy nem tökéletes rend kialakulása' (ül)
...
...
...
...
új cél
(most, hogy aludni már van hol, és enni van mit)
kipróbálni és megtapasztalni mindent,
amit CSAKITT lehet
...
...
...
e kép pedig legyen
az építő káosz,
vagyis egy igazi változáshoz szükséges
elemekre bomlás
és
újraösszerakódás
mementó
ja
...
...
...
...
...
...
kellemes
péntektizenhetedikét
mindenkinek
...
...
...
