.
.
itt a tavasz, a kirándulás ideje, már csak azért is, mert egyelőre az utolsó hétvége itt fenn Yorkshire-ben. régi terv: gőzmozdonnyal fel a nemzetipark szívébe, kicsit körbelélegezni. lássukis.
.
.
.
.
nem az első, de rajta leszek
.
mondom: múltelőttiszázad.
csudaszép fekete kopók.
családok.
idős s fiatal párok.
kedves kalauzok.
.
Newtondale Halt. ennél a megállónál a vonat csak akkor áll meg, ha van felszálló vagy ha a vonaton szólsz a kalauznak, hogy te itt... segítőkészen megkérdezték, hogy "de azt ugye tudja, hogy itt nincs semmi, de semmi? csak a peron meg egy szélfogó". mondtam, hogy "de erdő van, ugye?" mondták, hogy "ja, az van. You can "walk" there." akkor jó. pont ezt keresem.
.
az előző képtől 10 méterre. "túristaút" nemigazán volt... inkább kis letaposott ösvényszerűségek. sejthető irányok. induljunk el a patakparton, mer minden patak jön valahonnan...
.
bokrok alján kúszva, faágakat félrehajtva,
behatolva az őserdőbe kezdjük azt gondolni,
hogy ez csak vízmosás,
mire az egyszercsak így, korláttal, keresztezi a patakot.
akkor mégis ösvény.
.
.
ösvény. cuppogós, süppedős, zsombékos. nagy esők után vagyunk.
.
furcsa mély hosszanti keréknyomok
.
(sssh. erről a nemkoncertről nemsikerült a fevétel. sajnos.)
.
emberi kéz alig észrevehető nyoma a magától talajjá váló egykori faágon
.
"Ne nézzen úgy rám a gyönyörű szemével...".
korlát, lépcső, kapu, ilyesmi.
árnyékoló
.
és akkor a zsibongó békés csendbe egyszercsak fájdalmasan hörgő motorok zaja hasít bele... offroad motorosok húznak el valahol a fák alatt.
később kiérve az útra kiderül, hogy a mély egyenes horzsolásokat ők hagyták hátra.
hm. végülis ez is egy viszonyulás ...a termézethez.
.
lovaglóútkarbantartás angolmódra
.
itt inkább jobbra mentem, az ismeretlenbe.
.
.
.
ezután nem sokkal merült le a kamera energiaforrása, így a legvadregényesebb részekről és eseményekről. nincs. már. kép. de megpróbálom szóban "érzékeltetni"...
.
.
útkeresés, helyi család autóval, kölcsönös mese otthonainkról. helymeghatározás után lakatlan moor, azaz mocsár, dimbdomb, zsombék, tápanyaggá váló halott fákból növő fák végtelen mélységben, dús mohaszőnyeggel benőtt egymásbafonódott ágakon járni, süppedni, reccsenni, egyensúlygyakorlat (lényeg hogy úgy menni, hogy közben végig állni). erdőirtás, farakás-pub, hozottsör. "giccses vindózháttér" naplemente puha fűülésből. "töltsük az éjszakát az erdőben a túlélés jegyében" gondolat (minden van nálunk egy hátizsákban. de tényleg minden. na jó, zseblámpa és hálózsák nincs, de amúgy minden.) miután a nap lement, "minden kontúr elrejtőzött". akkor mégse aludjunk itt, új cél: vissza a civilizációba. utolsó vonat lekésve, a busz meg nem jár arra... út. jé egy út.. jó nem aszfalt, de szilárd... jótanács egy arraautózótól: stick to the road! az útról le ne térj, és eszedbe ne jusson átvágni a mocsáron, különben bajba kerülsz. meggyőzően mondja. de az út a mocsáron átvezető 3km-hez képest 14km kerülő. 7km-nél van egy másik falu. akkor az a cél. másfél óra gyaloglás a sötétben egynesen északnak, még nem tudom, hogy hol alszom ma éjjel, a holnap még olyan szörnyen messze van, az országút a lábam alatt és felettem az ég, ez a két dolog, amit tudok biztosan (", ")... göncöl jobbra, kassziopeia balra. megérkezés egy barátságos kis falu, Egton Bridge, szállójába. a földszinti bár egyben a helyi emberek gyülekezőhelye is. "Hungarian?" néznek össze "I don't think we had anyone from there... or at least not recently". Vacsora után egy bácsi odaült és kicsit szabadkozva megkért, hogy meséljem el merre is van Magyarország... lerajzoltam, szépen országonként haladva keletnek. hiszen ott volt a fejében az összes.
volt üres szobájuk. igy másnap csodás volt a tavaszi napra ébredés. folyók folytak össze egy nagy fa árnyékában, lépőkövek és madárcsicser. séta a környéken, beszélgetés egy lóval ((barnafehér foltos, felemásszínű szem. simogatni nem hagyta magát, de követett a kerítés mentén. meg a hasamat harapdálta az ajkaival finoman. (csődör volt...) ) meg kapott harmatos füvet. az biztos jobb. én legalábbis jobban szeretném. az smsben küldött kérdésre a szakértő nem nyilatkozott. ))
bárányok a kerítés mögül megkergettek egy szintén kiránduló kutyát, szegény fülétfarkát behúzva menekült a túlerő elől. repülés a domboldalon és üldögélés egy fa tetején, táj napbapöfögő gőzössel. közelben az már Grosmont vasútállomás. visszasihuhu egy festői völgyben (rajongóknak: ittforgatták a harrypotter vonatos jelenetét - én ugyan nem láttam...) délnek, egészen Goathland-ig.
.
ahol végre sikerült elemet venni
.
egy furcsa kis vegyesboltban....
.
vasútállomás
.
árnyék
.
léptékemberke
.
történet.
.
ez a látvány mást is megihletett
.
nyilván ezér raktak ide a semmi közepére egy padot.
.
beesteledett megen, a busz indulásáig hátralévő 1 órában felkerestem egy közeli vízesést. nemtudom szándékos volt e a turistaút építői részéről, de a vízesés egy nem belátható kanyar után elég hatásosan zúdul az óriási sziklákon kapaszkodva épp másfele figyelő látogató nyakába.
.
.
.
kellemesen elfáradva "hazaérve" vettem egy cinikus habfürdőt...
.
.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése