.
.
pénteken boldogan buszoztam haza Maltonból, mert két hét után úgyérzem, jól döntöttem, és hogy (megint?) jókor vagyok jó helyen. ennek örömére rá is néztünk lakótársaimmal a még születésnapomra vásárolt száraz fehér fenekére.
más-nap-os idő volt. koradélután beiratkoztam a könyvtárba (részben azért, mert ez a módja a yorki lakosok számára különféle kedvezményeket nyújtó York-card megszerzésének) .
aztán kitűztem egy nem túl távoli célt: irány Wetherby , ami egy falucska nyugat felé.
.
pénteken boldogan buszoztam haza Maltonból, mert két hét után úgyérzem, jól döntöttem, és hogy (megint?) jókor vagyok jó helyen. ennek örömére rá is néztünk lakótársaimmal a még születésnapomra vásárolt száraz fehér fenekére.
más-nap-os idő volt. koradélután beiratkoztam a könyvtárba (részben azért, mert ez a módja a yorki lakosok számára különféle kedvezményeket nyújtó York-card megszerzésének) .
aztán kitűztem egy nem túl távoli célt: irány Wetherby , ami egy falucska nyugat felé.
az amúgy egész Nagy-Britanniát sújtó árvíz kisebbnagyobb átfolyások formájában párszor utamat állta, inkább izgalmas mint legyőzhetetlen akadályt képezve. ezen kívül nagyjából csak pár fej nélküli, illetve békésen legelésző ép nyúllal találkoztam.
a nyíllal jelölt padon ozsonnázva beszéltem pár rokonnal, akik épp egy esküvőn izzadtak a füredi kánikulában. (a képen látható helyzethez képest a víz a beton szélét nyaldosta, és rengeteg kacsa pihent köröskörül.)
aztán a finoman zuhogni kezdő eső több más érdeklődővel együtt bezavart egy közeli szaletli alá. Itt ismerkedtem meg Gill-lel, az egészen ujjzsuzsiszerű szociális munkással, aki miután megállapította, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy építészként dolgozhatom, felajánlotta, hogy szívesN elvisz engem meg a biciklimet a furgonján Yorkig. Ír barátjával tartottak hazafelé egy nyugat-yorkshire-i körútról. miután megállaptottuk, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy így találkoztunk, kellemesen elbeszélgettünk az út során.
aztán a finoman zuhogni kezdő eső több más érdeklődővel együtt bezavart egy közeli szaletli alá. Itt ismerkedtem meg Gill-lel, az egészen ujjzsuzsiszerű szociális munkással, aki miután megállapította, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy építészként dolgozhatom, felajánlotta, hogy szívesN elvisz engem meg a biciklimet a furgonján Yorkig. Ír barátjával tartottak hazafelé egy nyugat-yorkshire-i körútról. miután megállaptottuk, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy így találkoztunk, kellemesen elbeszélgettünk az út során.
Lakótársnőm (továbbiakban Elanor) este hívott engem és a másik albérlőtársat (továbbiakban Martin) hogy menjünk csatlakozzunk hozzájuk a City Screen nevű kellemes, Ouse-parti szórakozóhelyen.
A szüntelenül eső ellenére megtettük. majd miután a hely bezárt, teljesen véletlenül ugyanabban a barátságos pubban kötöttünk ki, ahol eddigi egyetlen yorki estém során először próbáltam a híres yorkshire puddingot. (még valamikor februárban: lapalja).
nincs semmilyen véletlen. és érdekes, akkor is árvíz volt...
.
Vasárnap meg a múltkori bbq-parti házigazdájával (továbbiakban Will) négyesben elfogyasztottunk egy hamisítatlan, észak-angol sunday roast, majd konstatáltuk, hogy az Ouse már félig elöntötte a múzeumkertet, és emelkedik. hajóvonták találkozása tilos, még jó hogy van egy lyukas gumimatracom.
.
szóval semmi különös, kösszépen, jólvagyok... :)
.
.
.
nincs semmilyen véletlen. és érdekes, akkor is árvíz volt...
.
Vasárnap meg a múltkori bbq-parti házigazdájával (továbbiakban Will) négyesben elfogyasztottunk egy hamisítatlan, észak-angol sunday roast, majd konstatáltuk, hogy az Ouse már félig elöntötte a múzeumkertet, és emelkedik. hajóvonták találkozása tilos, még jó hogy van egy lyukas gumimatracom.
.
szóval semmi különös, kösszépen, jólvagyok... :)
.
.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése